ÉPÍTŐIPAR SZAKMACSOPORT


Ács szakképesítés (34 582 01)


Az ács olyan szakképzett mesterember, aki az építkezéseken előforduló famunkálatok széles körével, és más fából készült berendezéssel foglalkozik.
A munka általában jelentős fizikai munkával jár, szabad téren, főleg durva munkálatoknál.

A szakképesítés alapadatai:
A szakképesítés azonosító száma: 34 582 01
A szakképesítés megnevezése: Ács
A szakmacsoport száma és megnevezése: 9. Építészet
Ágazati besorolás száma és megnevezése: XVI. Építőipar
Iskolai rendszerű szakképzésben a szakképzési évfolyamok száma: 3
Elméleti képzési idő aránya: 30% 
Gyakorlati képzési idő aránya: 70%
A munka jellege: döntően szabad ég alatt végzett közepesen nehéz fizikai munka.

Az ácsmesterség történetéből:
Az ács a legősibb mesterségek egyike. Története a bronz-, majd vaskori szerszámok megjelenésével kezdődik, melyek már összetettebb munkákhoz is alkalmasak voltak.
A lakóközösségek egy-egy képzetlen, de ügyes kezű tagja bonyolultabb faszerkezetek létrehozásában jeleskedhetett. Ő volt az ács.
Akkoriban az ácsmesterség az asztalossággal egyet jelentett.
Az igény szülte, hogy az ókor kezdeti szakaszában már tagozódni kezdett: állványzat készítőre, házépítőre, hajóépítőre, bútorkészítőre, kocsi- és kerékgyártóra, stb.
A középkorban vált ki az asztalosságnak azon ága, amely az épület belső famunkáinak pl. falburkolat, mennyezet, korlátok készítésével foglalkozik. Az 1900-as évek elején az ács sok helyen még az asztalosság körébe utalt tárgyakat is készített.
Mára jelentős változás következett be: a bútorasztalos és az épületasztalos szakma a faipari szakmacsoportba került, és az ács pedig az építészethez.

Az ács, állványozó szakképesítés munkaterületének rövid, jellemző leírása:

• fa fedélszerkezeteket, fafödémeket – azaz maradó faszerkezeteket – épít, helyreállít, felújít, megerősít, átalakít,
• hagyományos zsaluzatot készít és bont,
• zsalurendszerekből zsaluzatot készít és bont (rendszerzsaluzat),
• hagyományos állványzatot készít és bont,
• csőállványzatot szerel, épít és bont,
• beépíti az előregyártott faszerkezeteket.

Az iskolai képzés során elsajátítandó tananyagokból:

Mint minden építészeti szakmában, az építőipari közös feladatok, a munkavédelem, az anyagismeret, a szakrajz fontos közös tananyagrész.

Néhány speciális tananyagrészek feladatprofilja:


• Maradó faszerkezetek építési technológiája:
Zsinórpad állítása, fakötések készítése, az előkészített elemek elhelyezése, rögzítése.
A szerkezeti elemeknek a kiviteli terv alapján történő összeállítása, fa-építmények tartó oszlopainak elhelyezése, a merevítő elemeket beépítése, külső és belső faburkolatok készítése stb.
• Hagyományos zsaluzat készítése, bontása:
Az ács a zsalutáblákat méretre szabja, összeállítja, majd rögzíti. A zsaluszerkezetet megtámasztja és merevíti, ellenőrzi a vízszintes és magassági méreteket, szükség esetén korrigálja azokat.
A betonozás után elbontja a zsaluszerkezetet, szögteleníti és megtisztítja a zsaluanyagot, majd a bontott zsaluanyagot méret szerint válogatja és tárolja.
• Zsaluzat-rendszerek készítése:
Az ács előkészíti a kötőelemeket és a segédanyagokat, összeállítja a zsaluszerkezet elemeit és ideiglenesen rögzíti azokat, elvégzi a finombeállítást és a merevítést, kiméri az áttörések helyeit. A betonozás után a zsaluszerkezet elemeit visszabontja.
• Hagyományos állványzatok bontása és karbantartása:
Az ács elbontja a védőfelszereléseket, a pallóterítést, a tartóelemeket és a rögzítést. Megtisztítja a tartóelemeket és a tartozékokat. Rögzíti az állványelemeket egymáshoz és a falhoz, elhelyezi a járóelemeket, merevítéseket készít, védőszerkezeteket helyez el. 

Az ács nélkülözhetetlen gépei, eszközei:
• Fűrészek, fűrészgépek
• Csavarbehajtó gépek
• Fafelület megmunkáló és emelőgépek
• Hasító és forgácsoló kéziszerszámok
• Marógépek
• Célszerszámok
• Gyalugépek

Az alábbi képeken folyamatában figyelhető meg, hogyan készítették a tanulók iskolánk egyik fa szerkezetű előtetőjét:   


Festő, mázoló, tapétázó (34 582 04)

A festő, mázoló és tapétázó szakember feladata az épületek (épület szerkezetek) külső és belső felületeinek különböző bevonatokkal való ellátása. Jó ízlést igénylő szakma. Művelőjének megfelelő esztétikai érzékkel és jó kézügyességgel kell, hogy rendelkezzen.

A szakképesítés azonosító száma: 34 582 04
A szakképesítés megnevezése: Festő, mázoló, tapétázó
A szakmacsoport száma és megnevezése: 9. Építészet
Ágazati besorolás száma és megnevezése: XVI. Építőipar
Iskolai rendszerű szakképzésben a szakképzési évfolyamok száma: 3
Elméleti képzési idő aránya: 30%
Gyakorlati képzési idő aránya: 70%

A munka jellege:
Külső- és belső térben egyaránt végezhető közepesen nehéz fizikai munka.
Az optimális hőmérsékleti munkakörülménye 23 Celsius fok, de szélsőséges esetekben sem haladhatja meg az 5-30 Celsius fokot.

A képzés célja:
A Festő, mázoló és tapétázó szakmai képzés célja olyan általánosan művelt, korszerű szakmai elméleti és gyakorlati felkészültségű szakemberek képzése, akik képesek ellátni a szakképesítés munkaterületének megfelelő munkaköreit és feladatait. A szobafestő-mázoló és tapétázó a munkahelyi útmutatásokat követve a fennálló eljárásoknak és érvényes szabályoknak megfelelően végzi az építmények kivitelezési folyamatában meghatározott feladatait. 

Milyen jellemző feladatok, tevékenységek vannak ebben a szakmában?
Alapvetően a festő, mázoló és tapétázó szakember elsődleges célja a felületek bevonatokkal való ellátása. Másodlagos feladata azonban mögöttes, mely az igények kielégítését célozza, nevezetesen:

  • az esztétika /ez a szakma leglátványosabb eleme/;
  • a higiénia /felületek tisztasága, fertőtlenítése/;
  • és a felületek védelme /korrózió, szuvasodás, gombásodás, stb/.

A szakma nevéből eredően három fő tevékenységcsoportra osztható fel aktivitásuk. Ezek a következők:

  • Festés, Szobafestés: kül- és beltéri falfelületek bevonattal való ellátása, valamint homlokzati hőszigetelő rendszerek készítése és vékonyvakolatok (nemes-vakolatok) felhordása.
  • Mázolás: fa és fémfelületek olaj alapú festékanyagokkal (ill. tűzvédő bevonatokkal) való ellátása, illetve a finoman megmunkált fafelületek pácolása, lakkozása, lazúrokkal való bevonása.
  • Tapétázás: rendszerint az igényesebb, exkluzívabb megjelenésű helyiségek "lap-burkolat"-tal való ellátása.

Milyen anyagokkal, eszközökkel kell dolgoznia?
A festő, mázoló és tapétázó szakemberek rendszerint gyárilag előállított felület-előkészítő és festékanyagokkal dolgoznak. A legjellemzőbbek ezek közül:

  • Mélyalapozók;
  • Felületsimítók (glettek, tapaszok);
  • Beltéri falfestékek;
  • Homlokzatfestékek;
  • Vékonyvakolatok (nemes-vakolatok, szigetelő rendszerek);
  • Színező paszták;
  • Rusztikus- és plasztikus megjelenésű paszták és festékek;
  • Felület-előkezelő- és konzerválló anyagok;
  • Pórustömítők és tapaszok;
  • Mázoló- és zománcfestékek;
  • Pácok, lazúrok és lakkok;
  • Tűzvédő (égéskésleltető) anyagok;
  • Különböző anyagú burkoló lapok (polisztirol hab, műanyag, parafa stb);
  • Tapéták, falkárpitok (valamint rögzítő- és ragasztó anyagok).

http://eotvosszki.hu/images/phocagallery/szakmak/epitesz/szakmak/Szobafesto_bemutato_-_06.jpgEgy festő szakember egyik legfontosabb eszköze a festő-létra, más néven kettes létra, melyek különböző magasságúak lehetnek. Azonban nélkülözhetetlen számára több segédeszköz is. Például a mázolásnál a lakkozó állvány, vagy a mázoló bak, a tapétázásnál a tapétázó asztal és még sorolhatnánk. De számos gépet is használ, mint például a csiszológép vagy a festékszóró berendezés.

A Festő, mázoló és tapétázó nélkülözhetetlen személyi szerszámai:
http://eotvosszki.hu/images/phocagallery/szakmak/epitesz/szakmak/Szobafesto_bemutato_-_09.jpgA festő szakmunkásokat rendszerint egy festőlétrával, vödörrel és egy korongkefével párosítják a laikus emberek, esetenként a karikatúrarajzolók. Ennél azonban jóval többről van szó. Vannak olyan kéziszerszámok - melyek a korszerű technológiáknak köszönhetően - már feledésbe merültek, azonban ugyanezen okból eredően szinte naponta tűnnek fel újabb és újabb szerszámok a palettán.
A teljesség igénye nélkül, néhány fontosabb ezekből:

  • Felülettisztítók (rasketták, spaklik, drótkefék stb);
  • Felületsimítók (glettvasak, spatulák, tapaszoló kések stb);
  • Mérő és jelölő szerszámok;
  • Ecsetek (lapos-, lakkozó-, lyoni-, vonalzó- és egyéb ecsetek);
  • Kefék (például korong-, vagy tapétázó kefe);
  • Hengerek (festék felhordó-, mintázó- és lenyomó hengerek).

A festő, mázoló és tapétázó tanulók presztízs lehetőségei:
Tanulóinknak lehetőségük van a harmadik évfolyam befejezése előtt egy úgynevezett SZKTV (Szakma Kiváló Tanulója Verseny) megmérettetésen részt venni. Ez azt jelenti, hogy amennyiben döntős helyen végez a versenyen, a szakmai vizsga letétele nélkül kapja meg bizonyítványát.
A vizsga (mely egyben próbatétel is) néhány főbb kitűzése:

  • A szakképzés színvonalának emelése, a szakképzés eredményeinek bemutatása mind széles körben;
  • A végzős tanulók, és az iskoláik szakmai megfeleltetése a gazdaság igényeinek és elvárásainak;
  • A szakképzésben részt vevő tehetséges tanulók számára a jelenleginél szélesebb körben a megmérettetés és a kiemelkedő eredmények elérési lehetőségének biztosítása;
  • A szakképző iskolák minőségi nevelő-oktató munkájának értékelése, a kiemelkedő tevékenység elismerésének biztosítása;
  • A gyakorlati szintvizsga szerepének erősítése;
  • A "fizikai szakmák" társadalmi presztízsének és vonzerejének növelése, a szakmunkás pályamodell bemutatása, népszerűsítése.

Kőműves és hidegburkoló szakképesítés (34 582 08)


A szakképesítés  alapadatai: 
A szakképesítés azonosító száma: 34 582 08
A szakképesítés megnevezése: Kőműves és hidegburkoló
A szakmacsoport száma és megnevezése: 9. Építészet
Ágazati besorolás száma és megnevezése: XVI. Építőipar
Iskolai rendszerű szakképzésben a szakképzési évfolyamok száma: 3
Elméleti képzési idő aránya: 30%
Gyakorlati képzési idő aránya: 70% 

A munka jellege:
Álló és hajlott testhelyzetben, döntően szabad ég alatt valamint beltérben végzett közepesen nehéz fizikai munka.
Feladata: Építőiparban előforduló alapozási, falazási, vakolási, hidegburkolási, bontási és javítási munkák elvégzése.
A kőműves és hidegburkoló szakképesítés munkaterületei: Lakóház, üzemi, középület, mezőgazdasági épületek építése, úszómedencék, kórházak, laborok és konyák sőt az ipari üzemek padlózata, valamint falak és homlokzatok burkolása.

Mit csinál a kőműves és hidegburkoló ezeken a tevékenységeken belül?
A teljesség igénye nélkül:

  • előkészíti a munkaterületet,
  • kitűzi, - segít kitűzni az épületet (tervdokumentációt értelmez), 
  • alapszerkezetet készít, 
  • szigetel, 
  • lábazatot készít, 
  • vasbetonszerkezetet készít, 
  • falszerkezetet épít, 
  • nyílászárót helyez el, 
  • nyílásáthidalást készít, 
  • födémet épít, számos födémrendszerből, 
  • koszorút készít, hogy az épület egyben maradjon, 
  • kéményt, szellőzőt épít, 
  • válaszfalat épít sokfajta rendszerből, 
  • a burkolatok aljzatát készíti, 
  • vakolatot készít mész-, gipsz-, cement kötőanyagú habarcsból, 
  • díszítőmunkákat, párkányokat, díszítő vakolatokat készít, 
  • épületburkoló munkákat végez a családi házaknál, kisebb átalakításoknál, 
  • hőszigeteléseket készít a homlokzaton,
  • csempe-, padlóburkoló-, ill. mozaiklap-burkolás kivitelezési munkálatainak megbeszélése: alkalmazandó anyagok, azok színének, formájának és minőségének rögzítése, a megbízó számára nyújtott szaktanácsadás, a csempeminták összeállítása, stb,
  • burkolandó felület felmérése, stb., az egyszerűbb rajzok és tervek felvázolása,
  • anyagszükséglet kiszámítása., anyagigénylés, a szállítás ellenőrzése,
  • alap megtisztítása, a vakolat- és gipszmaradékok, stb. eltávolítása,
  • csempék és mozaikok lerakása,
  • utómunkálatok elvégzése.

Mindezek mellett szervezi és irányítja a kisegítők munkáját. 
Anyagot készíttet elő nyersanyagokból, félkész anyagokból. 
Anyagmennyiséget számol az elkészítendő munkákhoz. 
Szervezi saját munkáját, a kisegítők tevékenységét. 
Az építő tevékenység során felügyel a munkavédelmi előírások betartására, betartatására.

A gyakorlati képzés során a kőműves és hidegburkoló tanuló többek között

  • megismeri a kőműves és hidegburkoló munkához szükséges szerszámokat, eszközöket, alapgépeket,
  • megismeri a különböző falazó elemekből készült falak téglakötéseit, falidom kötéseit,
  • téglafalak építési formáit, falak feladatait, a falakat alkotó elemeket,
  • habarcsok készítését a különböző rendeltetésű falszerkezetekhez,
  • egyszerűbb belső vakolatok elkészítését élek, zugok, hajlatok képzését,
  • az aljzatok készítését beton szerkezetből,
  • padló és falburkoló anyagokat, ragasztási, rögzítési módjait,
  • burkoló lapok ragasztó és fugázó anyagait.

A kőműves és hidegburkoló nélkülözhetetlen személyi szerszámai:

• tokos vízmérték,
• kőműves serpenyő
• kőműves kanál (falazó, vakoló)
• kőműves kalapács,
• függővas,
• simítók (nagysimító, él-simító, felületsimító),
• nyeles-léc (kartecsni)
• mérővessző (colstok),
• tisztítókanál,
• fúgagumi,
• térdvédő,
• ceruza,
• csempevágó,
• csempelyukasztó,
• fogazott glettvas,
• kopogtató kalapács.

A kőműves és hidegburkoló néhány fontos kisegítő eszköze: 


• habarcskeverőgép,
• kézi habarcskeverő,
• habarcs szállításához, tárolásához szükséges eszközök (talicska, habarcstároló láda, vödör),
• tégla szállító eszköz,
• falazó-, vakolóléc, lécek
• vizesvágó, fugázógép, gyorsvágó.


Jellemző tevékenységek, melyeket a kőműves és hidegburkoló  végez:

Alapozás, munkaállványozás; válaszfalak, födémek, lépcsők, nyílászáró- és egyéb szerkezetek, szellőzők, hangszigetelők elhelyezése; külső és belső vakhomlokzatkészítés, rabicolás; padló- és falburkolatok, lapos tetők hőszigetelése; padlóburkolatok készítése, kő-, tégla- és egyéb burkolatok rakása, lábazat készítése, csempeburkolás; falak építése; tatarozás; épületelemek, szerelvények elhelyezése és szerelése; épületek belső és külső díszes felületeinek készítése, fehérmunkák, díszvakolások végzése, műmárványok készítése; kandallók, kémények építése, kazánok és kemencék készítése, fürdőszobák, zuhanyozók, konyhák, WC-k, lépcsőházak padló és falburkolása, teraszok, külső lépcsők és homlokzatok kialakítása, úszómedencék, pályaudvari csarnokok burkolattal való ellátása.

A szakképesítés megszerzéséhez, illetve a munkavégzéshez a következő tulajdonságok szükségesek:
• biztos egyensúlyérzék
• fizikai teherbírás
• gyors helyzetfelismerés
• jó szemmérték
• kézügyesség
• műszaki érzék
• mozgékonyság
• precíz munkavégzés
• számolási készség
• szervezőképesség
• térbeli tájékozódóképesség.

A szakmát ajánljuk azoknak, akik a szakma megszerzése után szorgalmas munkával, jól jövedelmező tevékenységet szeretnének végezni.